Retró búvárkodás kettő az egyben

Retró búvárkodás kettő az egyben

Közzétéve:
2020.09.15.

Retró búvárkodás kettő az egyben

Tata – Fényes-forrás – Katonai-tó = a magyar búvárkodás bölcsője. A Tatabányai Marlin Búvár Sportegyesület szeptember 12-én ebben az évben is itt rendezte meg a Retro Búvár Napot. Az immár 3. alkalommal megtartott esemény számunkra egy nem akármilyen múltidézésre is lehetőséget adott. 50 éve itt merültünk készülékkel először!

Nagy várakozással készültünk erre a napra. A Retro Búvár Nap önmagában is csábított, ráadásul korallos társainktól sokat és sok jót hallottunk a marlinos búvárokról. Roith Gyuri, Gyimesi Feri (Gyimó), Lefler Attila és Bérces Laci gyakran meséltek nekünk közös Vörös-tengeri élményeikről, de mi személyesen eddig még nem találkoztunk velük. Ám ami igazán megdobogtatta a szívünket, az annak a lehetősége volt, hogy 1970 után ismét készülékkel merülhetünk abban a vízben, ahol első és így legidőtállóbb tapasztalatainkat szerezhettük a lebegés, a vibráló fények, a víz alatti élővilág, a homokból bugyborékoló légbuborékok jelentette varázslat feledhetetlen és megunhatatlan élményéről.

Mikor eljött a várt szombat reggel, a korai indulás előtt kerékpáros táskáinkba pakoltuk ABC felszerelésünket és az alkalomhoz illő ragyogó napsütésben bringáztunk el Kelenföldre, hogy onnan vonattal menjünk tovább.

Tatán leszállva a jól ismert Által-ér melletti úton a 10-órás kezdésre pont a sorompóhoz érkeztünk. Jól látható tábla igazította el a múlt idéző eseményre érkezőket.

Elindult az „élmény cunami” és megérkezésünk percétől kezdve lélegzetvételnyi szünet nélkül ragadott magával! Jól átgondolt, szakszerűséget és valóban retró hangulatot árasztó kipakolás fogadott.

Alaposabban megnézni csak később volt módunk, mert nem csak mi voltunk párban Sárival (Sebestyén Sarolta, a hitvesem) a Koralltól. Lefler Attila “parádés kocsisi szolgáltatásának” köszönhetően Roith Gyuri és Kata „papa lánya programként” jöttek. Úgy gondolták, és jól tették, hogy Kata aznapi születésnapját ennél méltóbban nem lehet megünnepelni. Mivel? Természetesen egy közös merüléssel!

Amíg Sárit már a Marlin egyik rendezvényfelelőse/háziasszonya Czakó Tünde vette pártfogásába, hozta képbe a programról, a lehetőségekről, én nagy örömömre végre találkozhattam Varga Norbival, a tatai Fényes Búvár Környezetvédelmi és Sport Egyesület vezetőjével. Norbi nem csak édesapja nyomdokain járó kitűnő búvár, a Fényes források rekreációjának egyik motorja, de elismert siklóernyős pilóta is. A tó partján lévő egyik faházban található bázisukon megmutatatott egy ládát, ami tele volt a tó szivattyúzása közben talált félpár uszonyokkal.

Aztán a elmúlt daliás idők kifogástalan állapotban tartott felszereléseinek gyűjteményén Sáradi Béla többcsillagos CMAS búvároktató vezetett végig, biztatva, hogy próbáljak ki legalább egyet közülük.

Választásom az 2005-ös jubileumi Aqua Lung Mistrálra esett.

Talán azért, mert a könnyűbúvárkodás elindulása elválaszthatatlan a Jacques Cousteau és Emille Gagnan által 1943-ban megalkotott első kettős tömlős hátreduktortól. Ennek elterjedtebb típusa a Spirotechnique Mistral, 1955-ben jelent meg a piacon. Don Rockwell (az Aqua Lung America akkori elnöke) ötlete volt, hogy az 50 éves jubileumra készített Mistrál a régi kettős tömlős egylépcsős reduktor legjobb tulajdonságait frissítse az új, modern technológiával. Ennek eredménye lett egy olyan kétlépcsős egység, amely sokoldalúan alkalmazható a mostani modern felszerelésekkel, kiegészítőkkel.

A szabályozó teljesen el van zárva a külső környezettől, és különösen megbízható a hidegvizes merülésnél. Ezzel együtt az elképzelés nem aratott osztatlan sikert a könnyebben kezelhető egytömlős szájreduktorokhoz hozzászokott búvártársadalomban, így ez a jubileumi Mistrál az 1943-1955 óta használt hátreduktorok hosszú sorának utolsó példánya maradt.

Béla druszám az exkluzív trópusi búvárbázisok személyzetét lepipáló kedveséggel és szakértelemmel készített fel a merülésre. (Még arra is figyelmeztetett, hogy (neoprén ruhát nem hoztam) hagyjam magamon az ingemet, nehogy felsértse vállamat a hevederek csatja.)

Vízbe csobbantunk és öntudatlanul is egymást kezét fogva merültünk alá a múltba. (1970-ben még külön kezdtünk. Nem is sejtettük, hogy 10 év múlva egy pár leszünk, és a 40. házassági évfordulónk egyik ünnepi eseményeként majd visszatérünk ide…)

Nem zavart minket, hogy a látás finoman szólva sem volt zavartalan. Előjöttek az 50 évvel azelőtti fények, látványok, érzések és hálatelt szívvel gondoltunk a tatai és tatabányai búvárok önfeláldozó, hihetetlen munkájára, amivel az 1973-ban „kivégzett” Fényes-forrásokat hosszú évek ellenszelében, magukra hagyatva is visszahozták a víz alatti világ szerelmeseinek!

A merülés után, még a vízben, váratlanul a helyi televízió két fős lelkes és szemmel láthatóan elkötelezett stábja „nyomta az orom alá a mikrofont”. Ha pontosan nem is tudom mit mondtam a nagy élmény után, az biztos, hogy a szívemből jött.

Sokat hallottunk a visszatért víz nyomán ismét életre kelt erdei lápon keresztül vezető tanösvényről, (Annak idején merültünk az erdő hihetetlen gazdag élővilágú tavacskáiban, csatornáiban.) természetes volt hát, hogy végig mentünk rajta. Jó érzés volt látni, hogy a gondosan megtervezett és kialakított fajárdákon milyen sokan, köztük sokgyerekes családok ismerkednek meg az eléjük táruló és tárt sok csodával!

Gyorsan szaladt az idő a III. Retró Búvár Nap délutáni zárásáig. A közösen felidézett búvárélményeknek is köszönhetően olyan módon lettünk részesei a társaságnak, mintha mindig is együtt merültünk volna!

Igy esett, hogy meghívtak bennünket az Öreg-tó közelében lévő egyik étteremben lefoglalt lakomázásra is.

Csak ott a helyszínen derült ki, hogy ez egy ünnepséget is magában foglal. Az egyesület nevében Udvardi Tibor elnök köszöntötte fel Roith Gyuri korallos klubtársunkat 80. szülinapja alkalmából és ajándékozta meg mindannyiuk „meglepijével”, egy vízalatti retro rajztáblával. Jó érzés volt látni, hogy Gyuri, aki a hazai búvártársadalom egyik legismertebb és legelismertebb „dinoszaurusza”, mennyire meghatódott…

Már sötétedett, amikor a tatai vasútállomásra visszakerekezve felszálltunk a vonatra. Az úton is, meg otthon is, meg azóta is a „retro kettő az egyben” hatása alatt voltunk, vagyunk.

Régiúj barátaink Tibor, Béla, Norbi, Tünde, Erika, Gábor, Jóska és a többiek, köszönet érte:

Sári és Béla

Szöveg: Kalmár Béla
Fotó: Kalmár Béla és (a Sári-Bélás képek) a Marlin Búvár SE

Galéria