Édesvízi barangolásaink (3)

• Közzétéve:
• 2021.12.27.

Édesvízi barangolásaink (3)
Járványos időkben különösen igaz a mondás: “Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.” Korlátozott barangolási lehetőségeink mellett nemrégiben két kis vízi élőlény nyomába eredtünk: a kövi rákról és a fekete bödöncsigáról lesz szó.

Igényesebb búvárfotósok jobb ha nem is olvassák ezt tovább, mert bár fele-fele képek következnek, de nem olyanok amire gondolnak. A sekély vízi adottságok miatt többnyire csak az értelmesebb felünk került maszkkal és légzőcsővel a vízfelszín alá, a többi maradt a szárazon. De azért szükség volt a búvárfotós gyakorlatunkra.

Hazánkban a tízlábú rákok közül három őshonos faj él: a folyami vagy nemes rák, a kecskerák és a kövi rák. A védett kövi rák egyes tiszta vizű hegyvidéki patakok lakója és a legkisebb termetű a három közül, mindössze 8-9 cm-es. Nappal többnyire kövek alatt tanyázik és inkább sötétedés után jár táplálék után. Lencsevégre kapása ez tűnt a legnagyobb feladatnak, meg persze a tiszta víz is vonzott, úgyhogy a kövi rákok nyomába eredtünk. Állomány felmérések adatait ismerve 2020 nyarán először a Börzsönyben, Királyháza környéki patakokban próbálkoztunk napokig, de nem jártunk szerencsével. A csali anyag nem működött, a ritkán megpillantott rákok pedig elmenekültek a fényképezés elöl. 2021 kora nyarától többször jártunk a Pilisben és több szerencsénk volt, a néhány centis fiataloktól a felnőttekig jó néhány kövi rákot fotózhattunk.

A kifejlett kövi rákok verekedős népség. Egymással viaskodva gyakran elvesztik ollójukat. Az olló az egymást követő vedlések során újranő, de mérete csak lassan közelíti meg az eredeti nagyságot. Sikerült ilyen olló növesztés ügyben járó példányt is lefényképeznünk.

Egyszer a patak sodrával haladva éppen Méri elé úszott egy megtermett példány, ollójában frissen szétszakított kisebb ráktestet szorongatott. Biztos hogy nem lovagi viadalról jött. Sokáig figyeltük, hogy a zsákmányt eldobja, vagy netán eleségül szolgál a benne lévő friss hús. Sajnos nem tudtuk meg milyen döntésre jut, zsákmányával eltűnt egy kő alatt.

Évekkel ezelőtt hallottuk, hogy él hazánkban egy őshonos vízi csiga faj a Kács környéki langyos forrásban, a fekete bödöncsiga. Annyira ritka, hogy ezen kívül csak két ausztriai és egy horvátországi forrásban él még. Korábban élt Tata és Miskolc környéki langyos karsztforrásokban is, de már kipusztult. Így aztán fokozottan védett, egy példányának természetvédelmi értéke 100 ezer forint.

A szakemberek évekkel ezelőtt azon fáradoztak, hogy biztonsági okokból áttelepítsék a csigákat egy Sály környéki langyos forrásba is. 2017 februárjában a mezőkövesdi Zsóry fürdő termálvizét élveztük, amikor eszünkbe jutott, hogy megnézhetnénk ezt a híres csigát a közeli Sályon. Felkerestük a falu fölötti Vízfő-forrást, ami ugyan a helyi vízművek által lezárt területen van, de rövid kikövezett kifolyója hozzáférhető. Márpedig a bödöncsigák csak ott élnek meg, ahol a víz hőmérséklete még télen is legalább 16 fokos és köves aljzaton a moszatokat legelhetik. Kompakt gépünket a víz alá dugdosva akadt is egy olyan felvétel, amin a körömnyi hírességet nagyjából szemügyre lehetett venni.

Hogyan is fogalmazzunk hogy ne legyen bántó mások számára? Ez a szerény külsejű, 7-8 mm-es kis fekete híresség egyáltalán nem lelkesített bennünket, nem dobogtatta meg búvárfotós szívünket. Évek teltek el azóta, mígnem idén nyáron megkeresett az NGM képszerkesztője, egy könyvhöz keresett jó bödöncsiga felvételeket. Szakemberek ugyan készítettek vizsgálat során kiemelt példányokról képeket, de víz alatti élőhelyükön készített jó felvételek nem lelhetők fel sehol. Némi gondolkodás után megígértem, hogy megkísérlünk használható képeket készíteni, ha megkapjuk a természetvédelmi hatóság és a forrásokhoz való bejutás engedélyét. Tudtuk persze, hogy hagyományos dslr kameráink legfeljebb 1:1-es makro objektívvel és külső vakukkal nem éppen ideális eszközök egy ilyen parányi vízi csiga megörökítésére. Nagyítós makro objektív és körvaku kellene hozzá. Azt is tudtuk, hogy a néhány milliméteres mélységélesség miatt elengedhetetlen lesz a kamerába tekintés a víz alatt az élesség és kompozíció beállításához, viszont nem járkálhatunk és feküdhetünk be a patakmederbe a fokozottan védett állatkák miatt. Minden esetre többek között egy szétnyitható fém sodronyágy felfújható kemping matraccal is lapult a kocsinkban, amikor a kácsi patak partjára érkeztünk.

A kácsi forráscsoport fokozottan védett területe magántulajdonban van és részben vízművek védterület is, oda nem kaptunk belépési engedélyt. Az onnan kifolyó patakocska átfut a falun nyaralótelkek és házak között, de szerencsére egy darabig még ott is bödöncsigák tömegei élnek a meder kövein. Ott kezdtük hát meg a nyaktörő fotós munkát, különböző helyekről és pózokból gépünket és fejünket a patakba dugva. Szerencsénkre a Bükki NP éppen ott dolgozó munkatársa mutatott olyan helyet és módot is, ami valamelyest megkönnyítette a munkánkat. Méri a vízhatlan kompakt gépünkkel igyekezett a csigák élőhelyét, környezetét is megörökíteni.

Sokórás fárasztó küzdelem után megpihenve, elkezdtük a képeket a gép kijelzőjén – helyenként kinagyítva – átnézni. Megbizonyosodtunk sajnos arról, hogy sok csigaház tekercs része kisebb-nagyobb mértékben sérült. A csigák még nagyobb sérüléssel is élnek, de közülük jó néhány nyilván áldozatául esik kisebb-nagyobb gerinctelen vízi ragadozóknak vagy fertőzéseknek. Nem csodálkozhatunk a sérülések sokaságán hiszen a patak itt védtelenül telkek, házak között kanyarog. Szerencsére a bödöncsigák sok százezres állománya ezen a szakaszon is él és virul. Nekünk viszont sok jól sikerült képünket a sérült csigák rontják el, hacsak nem éppen a sérüléseket kívánjuk bemutatni.

Kénytelenek voltunk még egy napot rászánni a fényképezésre, bár nehezen elviselhető izomláz bántotta az áramló vízben órákon át kamerát tartó jobb kezemet és a nyakamat. A képekkel a “megrendelők” elégedettek voltak és megjelent néhány a Természet_Védelem_Itthon c. könyvben. Mi viszont akkor lássunk újra fekete bödöncsigát a víz alatt, amikor a hátunk közepét.

Kép és szöveg: Násfayné Kőházi Mária, Násfay Béla