Ha tavaly ki is kellett hagynunk, de idén megint ott voltunk Shagrán!

Ha tavaly ki is kellett hagynunk, de idén megint ott voltunk Shagrán!

2008 óta járunk a Vörös tengerre, az idei volt a 12. utunk.

2021.07.28-től – 08.04-ig 14-en voltunk Shagrán.

A repülő Marsa Alamban szállt le, így csak 30-40 percet kellett busszal utaznunk a Marsa Shagra Red Sea Diving Safari Búvárbázisig.

forrás: Google

Mindenkinek nagyon hiányzott a 2020-as kihagyott búvártúra, bár Kata és Gábor 2020-ban többször is voltak Shagrán.

Budapesten a repülőtéren ellenőrizték a COVID igazolványokat/PCR teszteket, a repülőgépen ki kellett tölteni egy angolnyelvű nyomtatványt. Érdekes módon a gépen nem, csak a reptéren volt kötelező viselni a maszkot.

A bázison megszűnt az önkiszolgálás, az éttermi személyzet maszkban volt, az ételek pedig egy üvegfal mögött. A vendég választott, majd a személyzet kiadta a kiválasztott ételeket.

Mi csak napi kettőt merültünk, a szegedi csapat napi négyet. A 2019-es túrához képest kevesebb kék pettyes rája volt, de teknősökkel és rengeteg üveghallal napi szinten találkoztunk.

Eddig csak 20 méteren láttunk bohóchalakat, most azonban már a levezető kötéltől 3-4 méterre az 5 méteres vízben lévő anemónában hármat is.

Sokat kameráztunk. Én három napon, Kata hét napon keresztül, Löfi (Lefler Attila) pedig mindennap. Az ő anyagából Bérces Laci készítette az itt látható hat perces összeállítást.

A Nap rabságában

A bázison dolgozó fiúk nagyon elkényeztettek minket, például a már meglehetősen régóta fiataloknak, így nekem is, becipelték a felszerelését a vízbe.

Gyimesi Feri nagyon hiányzott a csapatból, többek között azért is, mert így nem volt, aki esténként a csillagokat mutogassa nekünk.

Roith György

 

Ui.: Ez volt az általam vezetett 12. Vörös-tengeri út. Remélem, hogy jövőre még leszek olyan állapotban, hogy ismét jöhessek, de azt már most eldöntöttem, hogy jövő évtől Kata lányom fogja átvenni  a Team leader szerepét.