Édesvízi barangolásaink (2)
- Közzétéve:
- 2020.06.02.
Édesvízi barangolásaink (2)
Az utóbbi tíz évben megritkultak a tengeri túráink, többet foglalkoztunk a szárazföldi természet fotózással, meg az édesvízivel is. Gulyás Zsolt barátunk 2009-ben hívta fel a figyelmünket a Hévízi-tó kifolyó patakjára. Nagyon bánom azt is, hogy jóval korábban nem kerestük fel ezt a vizet, pedig többször tervbe vettem, de valahogy kimaradt. Ettől fogva néhány évig, tavasszal és ősszel, kellemes langyos vizet és sok szépséget találtunk ott. Őshonos kisvirágú fehér és telepített vörös tündérrózsákat, melegebb vizeket kedvelő mocsári, és behurcolt trópusi növényeket, kisebb és nagyobb halakat, békákat, vízisiklókat.
Örömünket azonban csak néhány évig lelhettük benne. A 2011-12-ben végzett felújítási és partfal építési munkálatok a Hévízi-tóban olyan mennyiségű tőzegiszapot kevertek fel, hogy a kifolyó mélyebb részei kilométer hosszan feltöltődtek. Ezért az inváziós növények néhány év alatt teljesen benőtték, tönkretették a patakot.
Nem járt sokkal jobban a bányabezárások után ugyancsak életre kelt tapolcai Malom-tó sem. Felső medencéje üres “halastó” nagyra hízott koi pontyokkal, a kifolyója inváziós növények dzsungele lett, tele tarka koi pontyokkal és aranyhalakkal. 2013-ban alig tudtunk természetes lakóival, a fürge csellékkel fényképet készíteni.
A 2010-es évekre bölcsőhelyünk, a Fényes források erőre kaptak, de a tetszhalott állapotában agyaggal bélelt nagy forrástó vize zavaros maradt. Megtörtént a beton partfalak eltávolítása és a meder kikotrása, sajnos a középső rész kivételével. Ennek ellenére 2015-re sokat javult az állapota, egyre szebb képeket tudtunk készíteni.
A Fényesek számunkra legszebb részének ekkor a Sarok-tó és a Rezervátum számított, bár a kotrás miatti üledék a mélységüket alaposan lecsökkentette.
A tatai önkormányzat néhány éve a Katonai-tó újabb kotrását szervezte meg. A munkát ezúttal sem sikerült balfogások nélkül elvégezni. A forrástó állapota azóta ismét javulgat, lehet benne merülni. Környékbeli búvártársaink, áldozatos munkával, azóta is sokat tesznek a Fényesek rehabilitációjáért.
Közben, 2017 januárjában sikerült néhány érdekes képek készítenünk – távvezérléssel, a Zala folyóban úszó tisztavizű medencében – a jégmadár vadászatáról.
A bükki Felső-tóban kora tavaszokon rendszerint csak sekély tiszta vizű részeket találtunk, ezért a kábelesen távvezérelt gép felszín alá telepítésével, vagy 1-2 arasznyi vízben csak egyszerűen víz alá tartásával is készítettük nem búvár-, de azért víz alatti természetfotókat.
A békáknál sokkal nehezebb volt szalamandrákat lencsevégre kapni. Egy rövid időszakban csak a nőstények úsznak be inkább percekben, mint órákban mérhető időre lárváik megszülése céljából a vízbe. Meglehetősen esetlen úszók. E viselkedés 2016-os megfigyelése után két évvel sikerült száraz ruhában sznorkelezve a víz alól lefotózni egy part felé úszó nőstényt. Magát a szülést nem, de a meglepően fejlett és fürgén úszó bojtos kopoltyús lárvát azért sikerült lefotózni.
Álljon még itt egy “vérfagyasztó” munkakép is, amikor a távkioldós kamerát a vízből kihozó Marikát “megtámadták” a párkereső varangy hímek.
2018 őszének elején kedvünk kerekedett felkeresni egy ausztriai hegyi tavat, a közel 1000 m magasan fekvő Weissensee-t.
A látástávolság ott is csalódást okozott, de azért sikerült néhány jó képet készítenünk.
Búcsúzóul van itt két felvétel, amelynél “már nem emlékszünk” hol készültek. Egyes tavak magánosításának azért akadtak előnyei is.
Kép: Násfay házaspár, szöveg: Násfay Béla
